Csíkpálfalvához tartozik Csíkcsomortán is, a hegyaljai település a községközponttól keletre, a Csíki-havasok lábánál terül el, az Aracs és a Remete völgyek találkozásánál. A fenyőerdőkkel koszorúzott kedves falu határában emelkedik az ún. Negyedfélmegye havasa. A negyedfélmegye havasának 1/7-ét birtokolta a múlt század ötvenes éveiben.
A tulajdonos községek a havas használatának rendjét az 1620-as években fogalmazták meg. Peres ügyeikben is a havasbírákhoz fordultak.
A szájhagyomány szerint a mai Várdomb helyén volt Csomor vára, innen kapta nevét a falu. A falu történetét a XIII. századig visszamenőleg ismerjük. Csomortán lakói részt vettek a tatárok elleni küzdelmekben, a XVI. században, a nagyméretű székely felkelésben, valamint az azt követő felkelésekben. Csomortán kapcsolatai főleg Csobotfalvával voltak jelentősek, ugyanis ettől a falutól az 1700-as évek második felében vált külön.
Temploma 1990-ig nem volt, s így Csobotfalvával, Taplocával együtt "fíliái" voltak Várdotfalvának, Szent Péter egyházmegye nevezete alatt. Haranglába lajtorja alakú. A huszadik fokán felül helyezték el a harangot.
Csomortánon 1965-ben alapítottak könyvtárat. Említésre méltó megvalósításnak számít a fürdőmedence, amelyet a falu lakói önkéntes munkájukkal építették Antal Adolf vezetésével. Sajnos, mára a medence nem működtethető.
A falu villamosítása 1967-ben kezdődött , az 1980-81-es években a vízvezeték hálózatot is kiépítették, 1998 és 2000 között elkészült a gázhálózat.
Csomortán hegyvidéki zónában fekszik, a mezőgazdasági területek termőképessége meglehetősen alacsony. A lakosság fő foglalkozása ma is az állattenyésztés, amelyet kiegészít a gyengén termő föld megmunkálása. A zord időjárás miatt a fő mezőgazdasági termények a burgonya, rozs, zab és az árpa. Azonban a község rendelkezik egy felbecsülhetetlen értékű kinccsel, a csodálatos tájjal. A méltóságteljes hegyek, a tiszta friss levegőt biztosító erdők, a csobogó patakok tiszta, friss vize olyan érték, mellyel ma kevés település büszkélkedhet.
Csík vidéke a vulkanikus eredetű, Hargita hegyvonulatnak köszönhetően az ásványvizek és gázömlések birodalma, hisz nagy változatosságban fordulnak elő szénsavas, vasas, földes, alkalikus és radioaktív, gyógyhatású források, melyeket a népi gyógyászatban már ősidők óta használnak. A falu környékén két jelentősebb forrást tartanak számon, egyet az Aracs-pataka fejében valamint a Büdősvíz nevű forrást, melynek kénes ásványvízforrása van.
A faluhoz tartozik a Szalonkavölgy, mely a történelem viszontagságai folyamán vált híressé. Valamikor ezek a területek a Csomortány család birtokát alkották, innen a falu elnevezése is.
A falu keleti határában, az Aracs-patak völgyében, egy bekerített emlékkő áll, mely a történelmi múltra emlékeztet. A szászrégeni országgyűlés 1660. decemberében Kemény Jánost fejedelemmé választotta. A szultán a választást 1661-ben elfogadta, de utasította Keményt Simon fiának túszul adására és kétévi sarc kifizetésére. Kemény szabadulni akart a töröktől, és I. Lipót osztrák császár védelmét kívánta megszerezni. A török értesült Kemény János szándékáról, ezért Ali basa felhívta az országot, hogy válasszon más fejedelmet. Mivel felhívásának nem lett foganatja, június 15.-én 5000 tatár tört be Erdélybe, akik pusztítottak, raboltak. Ali basa fejedelmet keresett. A Marosvásárhelyen ősszegyűlt rendek 1661. szeptember 14.-én a tatár rabságból hazatért Apafi Mihályt választották meg. A török figyelmeztte a székelyeket Apafi hűségére.
A gyergyóiak Lázár István, a csíkiak Petki István, a háromszékiek Béldi Pál igazgatására nem ismerték el Apafit fejedelemnek. Ezért Ali basa Ismail basát küldte Csík ellen. Az eltorlaszolt utakat megkerülték, s a csíkiak október 17-én arra ébredtek, hogy hátuk mögött égnek a falvak. Ismail basa három napig dúlatta Csíkot. A támadás idején a környéken meghúzták a harangokat, és a somlyói ferences templomba menekültek. Ismail tatárjai betörtek e templomba, az ide menekült népet kardélre hányták, a templomot felgyújtották. Somlyai Miklós házfőnök is szekéren menekítette a templom értékeit: kelyheket, miseruhákat, a nemes asszonyok adományait. Csomortán felé, az Aracs-patak völgyébe tartott. A tatárok viszont utolérték, a házfőnököt kíséretével együtt megőlték. A helyet, ahol ez az esemény történt, Paparatásnak nevezik. A csomortániak 1885-ben egy kőemléket állítottak ide, amely emlékmű az 1960-as évekig állt. Az 1970-es években új emlékkövet állított a csomortáni gyülekezet, mivel a falunak nem volt temploma, búcsúhelyként is ezt az emlékkövet jelölték ki.
"Egy későbbi tatárdulás alkalmával 1694-ben Csomortányi István látva, hogy az ellenség váratlanul ott termett, néhány rokonával elállta a falu utczáját, s ott coklesi hősiességgel harczolva, nem csak feltartá az ellen, míg a lakosság elmenekülhetett, hanem azt vissza is nyomta és elszéleszté, miután gyors lovára kapva, övéihez indult, útjában néhány bokrokba rejtőzködött tatár nyílvesszőket röpített rája, a nyílvesszők nem érték hős Csomortányit, de ő golyójával leteríté az egyiket, mire társai ennek hulláját lovuk után kötve elmenekültek, a hullában még életszikra lévén, vonszoltatása közben is hadonászott kardjával a légben."
A falu lakói a kőzépkorban, a hűbéri társada1om idején nem éltek jobbágysorsban, hanem szabad székelyek voltak és a határok védelmét biztosították.
Az erdők között fekvő Szalonka völgye, a Habsburg uralkodók elleni felkelés II. Rákóczi Ferenc idején is nagy visszhangot keltett a székelység körében. 1763-ban mikor az osztrák generális megkezdte a határőrezred megszervezését Csíkban, több ezer férfi menekült ki a csomortáni "Szalonka" erdőbe, innen csalta le őket a tanácskozás ürügye alatt Bukov, hogy Mádéfalva vérfürdőjét előkészíthesse.
A csíkdelnei műemlék templomban, a madéfalvi veszedelem 240. évfordulója alkalmából emléktáblákat helyeztek el, hogy a székely ellenállás, Beke István és Zőld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepére emlékeztessenek.
A tábla szövege minden látogatót arra emlékeztet, hogy „Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zőld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői" - táblát a Székelyföld folyóirat állítatta. A másik táblán pedig az áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne-Pálfalva egyházközsége.
