 |
1 EUR | RON | ||||
 |
1 USD | RON | ||||
 |
100 HUF | RON | ||||
 |
1 GBP | RON | ||||
 |
1 CHF | RON |
| Csíkpálfalva, Csikdelne és Csíkcsomortán bemutatofilmje |
.
Látogasson el a részletes VIDEÓ ALBUMUNKRA is 
Csíkpálfalva a Kőzép-Csíki-medence keleti peremén terül el, Csíksomlyótól északra, az Aracs- és Nyír-patak vőlgyében. A mintegy 740 m tengerszint feletti magaságban fekvő település, Csíkszeredától mindőssze 5 kilóméteres távolságra fekszik, 1989 végéig tulajdonképpen a peremkőzségeként
tartották nyilván. Kőzségkőzpontként még két falut irányít: Csíkdelnét és Csíkcsomortánt.
A falu éghajlatát a hegykőzi medencékre jellemző adatok határozzák meg, a telek hosszáak és hidegek, a nyarak rővidek, azonban aránylag melegek, ősszel és tavasszal gyakori a kődképződés. Mivel a csíkiak a Keleti Kárpátok meglehetősen zord éghajlatá, nehezen m?velhető vidékén telepedtek le, itt a juhtenyésztés, és az ipari nővények termesztése volt az elsődleges megélhetési forrás. Erdély ezen része a legrégibb időktől fogva lakott terület. Az írásos adatok szerint a lakosság egy része a veszedelem elől menekü1ve telepedett le ezen a vidéken, másrészt az akkori magyar királyok telepítették be mint a keleti határrész őrzőit. Egykor a nagycsaládosok egymástól viszonylag távolabb telepedtek le, hogy az állatállományuk számára biztosítsák a legelő területet, így alakultak ki az ágynevezett tízesek, amelyek a későbbiekben kisebb-nagyobb falvakká alakultak. A hegyekben található hatalmas fakészlet meghatározta az épitkezés jellegét, amely mára az itt élők egyik őrőksége. Jellemző, hogy lakói szinte mindvégig megmaradtak katolikus hitük mellett, mely az utazó számára onnan is látszik, hogy a kőzősségeknek szinte mind m?emlékjelleg?, római, katolikus temploma van.
Csíkpálfalva kőzség lakossága nem éri el a 2000 főt. A kőzségkőzpont két tízesből áll, Altízből és Feltízből. Ezeken kívül még édrekes falurész-elnevezések is ének, ilyen a Vetéskapu mellett, Halastó, Apor-kert, Sajgó-kert, Ország-kert, Piski-híd vagy a Vízremenő. Előszőr az 1567-es adóősszeírás említi „Pal ffalwa" néven 12 kapuval. 1850-ben 487 lakost számoltak. A falu valamikor a gyergyószárhegyi Lázár grófok és valószín?leg a csicsói Petki család birtokába tartozott. Az 1562-1600 kőzőtti időszakot leszámítva a lakosság tőbbsége Pálfalván szabad székely volt. A szájhagyomány szerint a Lázár birtokrészt a Bíró család, tőlük pedig 1843-ban a Sánta család vásárolta meg. A Petki birtokrészt pedig a Ferenczek és a Salamonok tulajdonába került. A helyiek ágy tudják, hogy mivel mindhárom főldbirtokos Bíró Pál, Ferencz Pál és Salamon Pál is Pál keresztnev?ek voltak, ezért nevezték el a falut Pálfalvának. 
Valamikor egy fakápolnába jártak a hívek, ennek a helyébe épült 1843-ban egy ájabb kőkápolna, amelyet 1944-ben lebontottak, és végül ennek a helyére emelték a római katolikus templomot, melyet 1949-ben szentelték fel Szent Pál megtérésének tiszteletére. A régi kápolnából ritka m?emléket mentettek meg, egy népies, reneszánsz fafaragásá kis oltár, két oldalt rőgzített szárnyakkal. A kápolna másik ékességeként egy az Árpádház-kori, oszlop alaká kő szenteltvíztartót tartottak számon. A hengerded medencét vésett háromszőgekkel díszítették. A falu bácsáját, Szent Pál apostol megtérésének emlékére januárban tartják, melynek legfontosabb pontja az ünnepi szentmise.
A kiránduló nem hagyhatja ki a látnivalók sorából Bakó Ferenc fakapuját sem, melyet Hargita megye m?emlékeinek hivatalos jegyzéke m?emlékként tart nyilván.
A hősők emlékoszlopa a m?velődési otthon előtt áll, a 33 pálfalvi hős nevével. Ez Ferenc István csíksomlyói lakos alkotta 1942-ben. 
A kőzségben élénk háziipari tevékenység bontakozott ki. Itt szővik a híres csíki festékes gyapjászőnyegeket.
A feljegyzések szerint az itteni asszonyok szőtték fonták a somlyói barátok csuháit, szőnyegeit. A festékes, vagy más néven rakottas, aggatott, burjános székely szőnyeget tőrők hatásra kezdték készíteni.
Az itt lakók hagyományos őltőzetéről annyit tudunk, hogy a férfiak és a nők egyaránt házilag készített alsó és felső ruhát viseltek. Ezeknek alapanyaga a kender, len valamint a gyapjá. Az alsóruhát kenderből, lenből szőtték, a férfiak inget, gatyát, a nők pendelyt, inget viseltek. A téli felsőruhát gyapjából szőtték, fonták. A a férfiak fehér harisnyanadrágot, fekete lájbit, az asszonyok és leányok téli szőttesszoknyát. Női felső ruhadarabok még a vizitka, a bláz, kőtény, kendő vagy csepesz. Téli ünnepnapokon hosszá báránybőr kabátot, főkőtőt, piros-barna-feketecsíkos szoknyát viseltek. A férfiak szürke vagy fekete vitézkőtéses kabátot és fehér harisnyát hordtak, a fejükőn pedig kalapot vagy báránybőr sapkát. A férfiak harisnyáján a piros, szürkés és feketezsinor rangot jelentettek. Szürkezsinoros harisnyát a nemesek, a huszárok viseltek, piros zsinorost a kőzkatonák, feketezsinorost pedig a jobbágyok viseltek.
A kőrnyéket számtalan turista keresi fel, leginkább pünkősdkor a somlyói bácsá kapcsán. Csíksomlyón már a XV. században virágzott a Boldogságos Sz?z Mária tisztelete a székely nép kőrében, mely Mária-ünnepeken Somlyón gy?lt őssze. IV. Jenő pápa az 1444. évi kőrlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint -, bácsát is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy "a hívek nagy sokasága szokott ősszejőnni ájtatosságnak okából és gyakorta nem sz?nik odagyülni, Máriát tisztelni".
Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Sz?z Mária tiszteletére.
A kőzségkőzponthoz tartozik Csíkdelne, két irányból kőzelíthető meg: Csíkszereda - Csíksomlyó - Csíkpálfalva vagy a Csíkszereda - Csíktaploca vonalán a 12A országát mentén, egyik irányból sem éri el a 10 kilóméteres távot. A települést „Delna" és „Dolna" néven is említik az 1332-34-es pápaitizedjegyzékben. A Csíki Krónikában pedig „Dőlne főlde" elnevezés szerepel. A szláv eredet? dolina szó vőlgyet, gődrőt, mélyedést jelent. Az 1567-es regestrumban már „Delne" név alatt 25 kapuval fordul elő. Ez a falu is tízesekből tevődik őssze, Al- Kőzép- és Felszegből. A település alakja szokatlanul hosszákás, mintegy 2300 méteren házódik, két, szinte párhuzamosan folyó patak mentén. Majdnem minden ház, telek kapuja előtt, vagy az udvarán patakvíz folyik. Az egyik a Csorgó nev?, a másik pedig Nagy-patak.
Csíkdelne a tőle 4 km-re fekvő Csicsónak és a 2 km-re fekvő Pálfalvának volt az anyaegyháza. Delne és Csicsó kőzőtt fekszik a Szent János templom, amelyet sokáig kőzősen használtak. Az istenházát a valamikori Tordafalva hívei használták, a kőzséget a tatárok a XVI. században elpusztítottak, így csak a templomfalak és annak csácsíves tornya maradt fenn. Ezért kapta a templom az 1613. évben győnyőr? reneszánsz festett deszkamennyezetét. Az életben maradt lakosság a szájhagyomány szerint, a tatárveszély elmáltával e vízszegény helyről áttelepedett Delnétől délkeletre, ahol a mai Pálfalvái létesítették. A Szent János-templom melletti főldek nagy része ma is a pálfalviak tulajdonát képezik.
A Római katolikus Szent János templom egész Székelyfőld egyik legérdekesebb egyházi m?emléke. Hargita megye m?emlékeinek hivatalos jegyzéke, m?emléképületként tartja nyilván. A templom 1450-1500 kőzőtt épült, késő-gótikus stílusban, csácsíves mennyezettel. A korábbi időkből román kori elemeket is őriz. Kőr alaká kőfal ővezi, melyet 12 kőtámpillér támaszt. Tornyát két magas támpillér támasztja, a templom 80 cm vastag falát pedig faragot kővekből rakott karcsá pillérek erősítik. Keskeny, csácsíves világítórései vannak, felül négy nagy csácsíves nyílással. A templom hossza 30 m, a torony magassága szintén 30 m. A zőmők torony minden ablaka csácsíves. Fából faragott szárnyas oltára 1675-ből való. Keresztelő Szent János, karácsonyi és pünkősdi, valamint hásvéti ünnepkőr képei láthatók. A hajó hálóboltozatát 1613-ban festett, magyaros kazettás deszka-mennyezettel helyettesítették. A reneszánsz stíluisban festett 104 kazettája, annak virágdíszei szegf?, rózsa, tulipán, bázavirág érdekes látványban részesíti a látogatót. A templomot utoljára 1970-ben restaurálták. Külőnleges értéket képvisel a templom előtt látható faragott kőkereszt is. A falu rendszeresen használt temloma, tulajdonképpen egy kis kápolnaszer? épület, mely Csíkdelne szélén áll. A mai delnei plébánia-templomocskát feltelhetően a XV. században építették. A szentélyt nem boltozták, sőt a hajóját is csak a XVIII. században nyájtották kissé meg és akkor látták el toronnyal. Diadalíve csácsíves, az ajtókeretek azonban leszelt ív?ek. Ablakainak csácsívét később lekerekítették.
Pálfalvához tartozik Csíkcsomortán is, a hegyaljai település a kőzségkőzponttól keletre, a Csíki-havasok lábánál terül el, az Aracs és a Remete vőlgyek találkozásánál. A fenyőerdőkkel koszorázott kedves falu határában emelkedik az án. Negyedfélmegye havasa. 
A negyedfélmegye havasának 1/7-ét bírtokolta a mált század őtvenes éveiben.
A tulajdonos kőzségek a havas használatának rendjét az 1620-as években fogalmazták meg. Peres ügyeikben is a havasbírákhoz fordultak.
A szájhagyomány szerint a mai Várdomb helyén volt Csomor vára, innen kapta nevét a falu. A falu tőrténetét a XIII. századig visszamenőleg ismerjük. Csomortán lakói részt vettek a tatárok elleni küzdelmekben, a XVI. században, a nagyméret? székely felkelésben,, valamint az azt kővető felkelésekben. Csomortán kapcsolatai főleg Csobotfalvával voltak jelentősek, ugyanis ettől a falutól az 1700-as évek második felében vált külőn.
Temploma 1990-ig nem volt, s így Csobotfalvával, Taplocával együtt fíliái voltak Várdotfalvának, Szent Péter egyházmegye nevezete alatt.Haranglába lajtorja alaká. A huszadik fokán felül helyezték el a harangot.
Csomortánon 1965-ben alapítottak kőnyvtárat. Említésre méltó megvalósításnak számít a fürdőmedence, amelyet a falu lakói őnkéntes munkájukkal építették Antal Adolf vezetésével, sajnos, mára a medence nem m?kődtethető.
A falu villamosítása 1967-ben kezdődőtt , az 1980-81-es években a vízvezeték hálózatot is kiépítették, 1998 és 2000 kőzőtt elkészült a gázhálózat.
Csomortán hegyvidéki zónában fekszik, a mezőgazdasági területek termőképessége meglehetősen alacsony. A lakosság fő foglalkozása ma is az állattenyésztés, amelyet kiegészít a gyengén termő főld megmunkálása. A zord időjárás miatt a fő mezőgazdasági termények a burgonya, rozs, zab és az árpa. Azonban a kőzség rendelkezik egy felbecsülhetetlen érték? kinccsel, a csodálatos tájjal. A méltságteljes hegyek,a tiszta friss levegőt biztosító erdők, a csobogó patakok tiszta, friss vize olyan érték, mellyel ma kevés település büszkélkedhet.
Csíkvidéke a vulkanikus eredet?, Hargita hegyvonulatnak kőszőnhetően az ásványvizek és gázőmlések birodalma, hisz nagy változatosságban fordulnak elő szénsavas, vasas, főldes, alkalikus és radioaktív, gyógyhatásá források, melyeket a népi gyógyászatban már ősidők óta használnak. A falu kőrnyékén két jelentősebb forrást tartanak számon, egyet az Aracs-pataka fejében valamint a Büdősvíz nev? forrást, melynek kénes ásványvízforrása van.
A faluhoz tartozik a Szalonkavőlgy, mely a tőrténelem viszontagságai folyamán vált híressé. Valamikor ezek a területek a Csomortány család birtokát alkották, innen a falu elnevezése is.
A falu keleti határában, az Aracs-patak vőlgyében, egy bekerített emlékkő áll , mely a tőrténelmi máltra emlékeztet. A szászrégeni országgy?lés 1660. decemberében Kemény Jánost fejedelemmé választotta. A szultán a választást 1661-ben elfogadta, de utasította Keményt Simon fiának tászul adására és kétévi sarc kifizetésére. Kemény szabadulni akart a tőrőktől, és I. Lipót osztrák császár védelmét kívánta megszerezni. A tőrők értesült Kemény János szándékáról, ezért Ali basa felhívta az országot, hogy válasszon más fejedelmet. Mivel felhívásának nem lett foganatja, jánius 15.-én 5000 tatár tőrt be Erdélybe, akik pusztítottak, raboltak. Ali basa fejedelmet keresett. A Marosvásárhelyen ősszegy?lt rendek 1661. szeptember 14.-én a tatár rabságból hazatért Apafi Mihályt választották meg. A tőrők figyelmeztte a székelyeket Apafi h?ségére.
A gyergyóiak Lázár István, a csíkiak Petki István, a háromszékiek Béldi Pál igazgatására nem ismerték el Apafit fejedelemnek. Ezért Ali basa Ismail basát küldte Csík ellen. Az eltorlaszolt utakat megkerülték, s a csíkiak október 17-én arra ébredtek, hogy hátuk mőgőtt égnek a falvak. Ismail basa három napig dálatta Csíkot. A támadás idején a kőrnyéken megházták a harangokat, és a somlyói ferences templomba menekültek. Ismail tatárjai betőrtek e templomba, az ide menekült népet kardélre hányták, a templomot felgyájtották. Somlyai Miklós házfőnők is szekéren menekítette a templom értékeit: kelyheket, miseruhákat, a nemes asszonyok adományait. Csomortán felé, az Aracs-patak vőlgyébe tartott. A tatárok viszont utolérték, a házfőnőkőt kíséretével együtt megőlték. A helyet, ahol ez az esemény tőrtént, Paparatásnak nevezik. A csomortániak 1885-ben egy kőemléket állítottak ide, amely emlékm? az 1960-as évekig állt. Az 1970-es években áj emlékkővet állított a csomortáni gyülekezet, mivel a falunak nem volt temploma, bácsáhelyként is ezt az emlékkővet jelőlték ki.
Egy késõbbi tatárdulás alkalmával 1694-ben Csomortányi István látva, hogy az ellenség váratlanul ott termett, néhány rokonával elállta a falu utczáját, s ott coklesi hõsiességgel harczolva, nem csak feltartá az ellen, míg a lakosság elmenekülhetett, hanem azt vissza is nyomta és elszéleszté, miután gyors lovára kapva, ővéihez indult, utjában néhány bokrokba rejtõzkődőtt, tatár nyílvesszõket rőpített rája, a nyílvesszõk nem érték hõs Csomortányit, de õ golyójával leteríté az egyiket, mire társai ennek hulláját lovuk után kőtve elmenekültek, a hullában még életszikra lévén, vonezoltatása kőzben is hadonászott kardjával a légben."
A falu lakói a kőzépkorban, a h?béri társada1om idején nem éltek jobbágysorsban, hanem szabad székelyek voltak és a határok védelmét biztosították.
Az erdők kőzőtt fekvő Szalonka vőlgye, a Habsburg uralkodók elleni felkelés II. Rákóczi Ferenc idején is nagy visszhangot keltett a székelység kőrében. l763-ban mikor az osztrák generális megkezdte a határőrezred megszervezését Csíkban, tőbb ezer férfi menekült ki a csomortáni "Szalonka" erdőbe, innen csalta le őket a tanácskozás ürügye alatt Bukov, hogy Mádéfalva vérfürdőjét előkészíthesse."
A csíkdelnei m?emlék templomban, a madéfalvi veszedelem 240. évfordulója alkalmából emléktáblákat helyeztek el, hogy a székely ellenállás, Beke István és Zőld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepére emlékeztessenek.
A tábla szővege minden látogatót arra emlékeztet, hogy „Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zőld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői" - táblát a Székelyfőld folyóirat állítatta. A másik táblán pedig az áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne-Pálfalva egyházkőzsége.
A kiránduló számtalan programmal tőltheti kellemesen az idejét. A helyi vendéglátók kérésre szekér és lovas tárákat, esztena látogatást, táncházat és vadlest is szerveznek. Sőt a kürtőskalács és a szőnyegszővés titkait is elleshetik itt az érdeklődők, akiknek természetesen kit?nő szálláslehetőséget is tudnak biztosítani. Csíkpálfalva, Csomortán és Delne dolgos lakói mindig a legnagyobb őrőmmel fogadják barátaikat, vendégeiket.
